LEVENDULÁS BARACKFAGYI

A fagylalt készítéssel nem olyan régen kezdtem ismerkedni, amikor hirtelen ötlettől vezérelve, vettem egy fagyigépet. Korábban is tetszett a gondolat, hogy saját fagylalt legyen itthon, amikor néztem a főzőcsatornákon, hogyan készítik. Amióta tejérzékeny vagyok, azóta pedig be kell érnem a csoki, citrom, eper fagyikkal, amikből készítenek tejmenteset. Így ez is egy motiváció volt.

Persze, a fagylalt annál kicsit érzékenyebb, hogy simán cserélgessük a hozzávalókat, azokra, amik a sütésnél amúgy bejöttek eddig. Első nekifutásra - szerencsére, mert különben soha többet nem próbáltam volna - sikerült egy nagyon jó levendulás csoki fagyit készítenem, ami mindenkinek nagyon ízlett. Főleg nekem. Hamar el is fogyott. Az idei friss levendulából biztos, hogy ismét megkísérlem. 

A karanténban sokkal többet forgolódunk a konyhában, mivel Ábelt ezzel jól le lehet foglalni. És, mivel kívántam valami finom fagylaltot, így ez volt az egyik napi projektünk. Kerestem egy alapvetően tojásmentes (nem tudom amúgy, hogy a fagyiba miért kell tojás?!) receptet. Én pinterest függő vagyok, bármi eszembe jut, azonnal ott keresek. Találtam is egy szimpatikusat. 

LEVENDULÁS BARACKFAGYI RECEPT:

2 1/2 cup sárgabarack

1 1/2 ek. citromlé

1 cup cukor

2 cup vegán habtejszín

1 1/2 rizstej

1 tk. vaníliakivonat 

A sárgabarackokat megpucoljuk, kimagozzunk és a citrommal és cukorral feltesszük főni. Amikor a cukor elolvadt és forr az egész, akkor levesszük a tűzről és összeturmixoljuk. Ekkor tesszük hozzá a morzsolt levendulát is, ízlés szerint. Akár el is hagyhatjuk. 

Összekeverjük a maradék hozzávalóval, majd a fagyigépbe tesszük. Amikor végzett, akkor dobozba adagoljuk és a fagyasztóba rakjuk. Amint megfagyott, tálaljuk. 

*Mivel abszolút nincs sárgabarack szezon, de én mégis egy csepp nyárra vágytam, hozzányúltam a lekvárokhoz. Mindig sok sárgabarack lekvárt főzök, és a fele mindig levendulás. Így elhagytam a cukrot és a citromot is és 2 1/2 cup lekvárt kevertem össze a többi hozzávalóval. Kicsit töményebb lett, szerintem, mint friss gyümölcsből lenne, hiszen a habtejszín is cukros, de így legalább nem tud az ember túl sokat enni belőle :) 

Isteni finom lett!

CSOKIDARABOS MUFFIN

Régen Muffin királynőnek hívtam magam, mert szinte mindig muffint sütöttem. És ráadásul, nagyon finomakat. Szerettem reggel gyorsan összedobni, betenni a sütőbe és amíg fürödtem, ők megsültek. 

Ennek a tojásallergiám kiderülésével vége is szakadt... Sajnos, akármennyire is tuti megoldást találtam a tojás helyettesítésére, a muffinok rendre nem úgy sikerültek, ahogy régen. Ízre nem volt bajuk (bár én azzal sem voltam mindig megelégedve), de mindig visszasüppedtek, az állaguk nem volt az igazi. 

Már kezdtem feladni és elfogadni, hogy a muffin és én szakítottunk, amikor sikerült megtalálnom azt a mentes receptet, ami működik! 💕

Ábellel nagyon szeretek ilyen "bögrés" sütiket csinálni, mert imád segíteni a konyhában, és ebbe be tudom vonni. Kimér, beleönt, kever. Kellemest a hasznossal, abszolút. :) 

CSOKIDARABOS MUFFIN RECEPT:

1 cup növényi tej (én risztejet használok *)

1 tk. Bourbon vaníliás cukor vagy vanília kivonat (én egy egész vaníliás cukrot szoktam és annyival kevesebb cukrot)

2 cup liszt

2 1/2 tk. sütőpor

1/4 tk. szódabikarbóna

5/8 cup cukor

1 csipet só

1 tk. almaecet

3/8 cup olaj

1 marék csokidarab (vagy akár több :) )

Mindent összekeverünk egy tálban. Majd beletöltögetjük a muffin formába. Én mindig használok bele muffin papírt, mert sokkal egyszerűbb. 170 fokon sütöm, de minden sütő más, így inkább azt mondom, készre sütjük. Az albérletben, ahol laktunk, egy békebeli gáztűzhely volt. Mindent megsütöttem benne. 😍 De takarékon, így százszor több időbe telt. 

Házi lekvárt eszünk hozzá.

* régebben, amíg keresztallergénekre nem diétáztunk, mandulatejet használtam, de a rizsből is bármit el lehet készíteni. 

OTTHONTUNNING EP02 '(RÉM)ÁLOMKONYHA'

A konyha... Ahh. Visszagondolni is fárasztó, min ment keresztül, amióta beköltöztünk.
Mikor eldöntöttük, hogy nem építkezünk, hanem lakást veszünk, és akkor újat és nagyot és szépet, akkor két dolgot kötöttünk ki. Misi azt, hogy legyen erkély, ami elég nagy ahhoz, hogy ki lehessen ülni - két erkélyünk is van, egy a hálószobánkból, ezt hívjuk privát erkélynek, ez a lounge terasz, a másik pedig az étkezőből nyílik, az az étkezős erkély, ott van a kerti étkezőszett. Tehát ez pipa. Az enyém pedig a nagy konyha volt. Mert én kihasználom. És mert egy nőnek a konyha a szentélye. Ki is választottuk a szerintünk legjobban elrendezett lakást, semmi felesleges folyosó, belépsz, nagy nappali, étkezővel, innen nyílnak a szobák, a hálónkban van egy gardrób; és a nagy konyha. Rögtön beleszerettünk. Be is rendeztem az egészet papíron, ment a számolgatás, mert egy lakásvásárlás után, nem sok maradt a berendezésre. És rögtön jött az első kompromisszum. Nem tudjuk megcsinálni az álomkonyhámat. Összeomlottam. Ment a sakkozás. Arra jutottunk, hogy sima bútorlapból vágatjuk le az ajtókat, és egy éven belül lecseréljük őket. Ez jó alkunak tűnt, mert volt ez a lehetőség vagy az, hogy álomkonyha, de kb semmi mást nem tudunk venni a lakásba. Így a jut is, marad is elve alapján, megelégedtem a nagy konyhával, tűrhető bútorral, egy jövőbeni ajtócsere gondolatával és azzal, hogy a lakás többi részét is szépen meg tudtuk csinálni.

Aztán végre, Ádám kopogott a pocakomban. És ismét ágynak estem. Plusz, Ábel betöltötte a kettőt, és anyagilag sem volt kedvünk nagyon újítgatni. Közben be is áztunk - ezt hagyjuk is, mert újra gyomorgörcsöt kapok. A lényeg, hogy idén tavasszal sínre kerültek a dolgok. 4 hét kupi után (amitől a végén már minden nap sírtam), a rémálommá vált konyhám alakot öltött. Még nem a véglegeset. Az ősszel lesznek kisebb munkák még, de az már nem jár nagy rombolással és végleges formát ígér.
Igyekszem sorba venni az állomásokat.
A falon (szerencsére) nem volt burkolat, mert amiket az építtető kínált, azok nem tetszettek és mire megtaláltam az ideillőt, addigra ott volt a beázás. Persze, be positive, így legalább nem kellett azt is leverni. Tehát, a csempe megvolt. Úgy indult a buli, hogy az asztalosunk szétszedte a rongálódott részeket és elvitte magával, hogy kijavítsa azokat. Ez persze azzal járt, hogy a fél konyhát ki kellett pakolni és szétszedni. Ezután, jött a burkoló, aki feltette a csempét, amibe rögtön beleszerettem. Ott egy pillanatra láttam a fényt az alagút végén, de még akkor nagyon messze voltunk.

Két kisgyerekkel konyhát felújítani nem egyszerű. Alapvetően is fáradt vagy, szóval ezt a plusz energiát kiszorítani embertpróbáló. És a kupi...ami eredményezi a koszt is. Nehéz volt őket a tiszta helyiségekben tartani. De, aztán jöttek a festők is. Akik nem csak a konyhát festették újra, hanem a gyerekszobát is kijavították, és oda feltették a plafon és a fal találkozásához a díszléceket, így az a szoba most már ténylegesen késznek mondható. Ezután már csak az ajtókat és az asztalost vártuk. A negyedik káoszos hét végére elkészült az új konyha.

Történtek átalakítások. Lett felsőszekrényünk. Ez kezdetben azért nem készült, mert nem tudtuk, hogy akarjuk-e. Annyira nyitott a konyha, nem voltunk biztosak benne, hogy le akarjuk fedni a teljes felületet. Aztán rájöttünk, hogy a poharakat nem tudjuk hol tárolni, így szükségesnek éreztük a felsőszekrényt. De nem végig. Ami egy következő projekt (a sok másik után), a szagelszívó. Mivel ez nem létkérdés nálunk, ezért hátrasoroltuk a listán, de a helye ki van hagyva. Addig tart a felsőszekrény. A másik oldalán pedig a kép installáció van, amit még a költözés előtt festettem, direkt ide. Vagyis dekupázsoltam és festettem. Amellett pedig a tányértartó, ami szintén régi vágyam volt.
A polc is átkerült. Tulajdonképpen dekor funkciót tölt csak be, de nekem nagyon tetszik.

Aztán, amit be kellett szüntetni, az a két szekrény a szemben oldalon. Ennek praktikus okai vannak, ha megint hozzá kéne nyúlni a falhoz, ne kelljen megint a fél konyhaszekrényt robbantani. Azt gondoltam, így jobban szellőzik a fal és talán nem térnek vissza a problémáink. Tehát a szekrények mentek és jött egy tálaló. Ezen szintén a költözés óta gondolkoztam, hova férhetne még el, de sehol nem találtam neki helyet. A pult felület elveszett így, ám valamennyivel több lett a pakolós hely.
Lecseréltem a bárszéket, ez a fehér igazán ideillik.

Ami nem teljesen a konyhához tartozik, de mégis. A fésülködőasztalom, aminek az újjáéledéséét ITT olvashatjátok, az étkező és a konyha közti átjáróba került, mint tálaló. Ezen volt az evőeszköztartónk, a szalvéták, illetve a fiókjaiban az alátétek, terítők. Karácsonyra kaptam a sógornőméktől egy csoda Singer varrógép asztalt, aminek akkor hirtelen az előszobában találtunk helyet. Ám ott nem volt az igazi, nekem zsúfolt lett így a tér. Már régót szemeztem ezzel a cserével, de most a felújítás végén jutottunk oda, hogy átrendezzük. A Singer az új tálaló, ami egy remek ötlet volt. A kanapét feljebb tudtuk tolni, eleve keskenyebb, mint a fésülködő volt, így sokkal nagyobb a tér ott. Ezzel az előszobába visszakerült a kis Lack konzolasztal, ami ott is levesz a zsúfoltságból.

Amire még ősszel sor kerül:
- A nagy szekrény, amiben a sütőm van, abból a színű anyagból készült, mint a régi ajtók, így nem illik most a térbe. Plusz, fura a sütőnek az ajtaja, kicsepegteti a párát, és ettől kicsit meg is sérült az egyik lap.
- Az albérletben volt egy hatalmas garbróbszekrényünk fehér bútorlapból. Ezt használta fel az asztalosunk a mostani új elemekhez, illetve az új lábtakaráshoz. Én azt gondoltam, hogy a bézshez jól fog menni a fehér, de nagyon elüt. Nem tetszik. Ősszel ezeket a felületeket újravágatjuk bézs bútorlapból és kicseréltetjük.
Van még mit csiszolni rajta, de az év végére ezek a munkák is elkészülnek és végre megkapom a gyönyörű konyhát, amiről álmodtam. Persze, már a mostani alakja is hajaz a készre, imádok sürögni-forogni ebben a csodálatos környezetben.

OTTHONTUNNING EP01 '1,5 ÉVE ITT LAKUNK'

Vagyis októberben volt 1 éve, hogy beköltöztünk az első saját otthonunkba. Ennek tiszteletére, tettünk is bele egy új életet <3

De azóta is eltelt már idő, lassan megint egy év (ez azért hihetetlen, mert komolyan fel sem fogom, hogy a második babám is mindjárt 1 éves...). Még mindig azzal takarózunk, hogy "nem rég költöztünk". Pedig szűk két éve is van annak már. Szóval, hogy miért is van szükség egy vadiúj lakásban tuningra ilyen rövid idő után? Ennek több oka is van. Az egyik, hogy az ideköltözésünk után nem sokkal Ábel betöltötte a kettőt, és mivel itthon maradtam vele, ezért maradt a GYES, mint havi bevétel az én részemről, amivel nem kell csatába indulni, így anyagilag nem igazán volt kedvünk a további nagyobb beruházásokra. Aztán ezzel egyidőben arra is fény derült, hogy Ádám már a pocakomban pihen. Minden ima és reménykedés ellenére, nem hogy ugyanolyan, még hányattatottabb terhesség lett, mint az első. Így fizikai erő sem maradt a lakáson dolgozni. Tényleg minden túlzás nélkül, kicsi korom óta arra vártam, hogy várandós legyek, gyönyörű, nagy pocakos, feszes ruhákban, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy életet hordozok a szívem alatt, aztán pedig anyává válni. Sajnálom, hogy mindkét eddigi terhességem maga volt a pokol, a második különösképp. Persze, a boldogságból, hogy egy kicsi van a pocakomban, egyik esetben sem vont le semmit az állapotom.
A harmadik, elég nyomós ok, pedig, hogy azzal ellentétben, amit egy új házról gondoltam, hogy akkor ez jól van felépítve, és új technológia és igényes és azt is mind elhittem, amivel ámítottak, akik építették, rá kellett jönnöm, hogy tényleg olyan naiv vagyok, mint Misi mondja és a világ tényleg annyira gáz, ahogy Misi mondja. Eddig sosem hittem neki, mert egy pesszipasi, de sajnos ez a lakásvásárlás rádöbbentett, hogy mégis neki lehet igaza és másnak még azt sem szabad elhinni, amit kérdez, és az, hogy én korrekt és jófej vagyok az emberekkel szemben, az nem predesztinálja, hogy ezt a viselkedést fogom visszakapni. Na, de erről többet nem is akarok írni, mert nem érdemes.

Vannak helyiségek, amiket még meg sem tudtam mutatni. Igaziból két ilyen van, a hatalmas álomkonyhám, és a fürdő. A fürdő is egy vicces terep. A bútor még mindig nem készült el. Egyszerűen nem találtunk olyat, ami befért volna, így maradt, hogy csináltatunk, ami még jó is, mert az albérletben volt egy hatalmas gardrób szekrényünk, azt hasznosítanánk újra, csak közben konyhát is csináltatunk, így a fürdő mindig csúszik. A másik, hogy amit választottam burkolatot a költözéskor, az....nem tetszik. Vagyis, hogy nagyon szép, de rájöttem, hogy nem én vagyok. És a lakás a szentélyem. Nem szeretem a fürdőszobát és ez nagyon zavar. Misit kiveri a frász, hogy két év után szét akarom veretni, de mit tehetnék?? Nem veretem szét, oké. De muszáj!!!! :D Én rontottam el, ez nem kérdés, de ez volt az első ingatlan vásárlásom, nem gondoltam át teljesen. Az építtető kínált lehetőségeket, mert a burkolat az árban volt, és abból választottunk. Persze volt lehetőség rá, hogy nem kérjük, és a vételárból levonják a burkolat árát, de a tapasztalatlanságom és az, hogy mielőbb költözni akartam, mert rettenetesen elhúzták az időt, elvitte az eszemet és gyorsan kiválasztottam azt, ami a legjobban tetszett. Közben megtaláltam a csempéket, amik tetszenének, így nincs más hátra, mint....
Illetve még egy, a kupiszoba. Ami hivatalosan a dolgozó és majdani második gyerekszoba a majdani még egy gyerekünknek. Ez a szoba nem akar nem kupiszoba lenni, ami teljesen elkeserít, hogy nem jutok már végre a költözős dobozok végére vagy, amikor egész jól állok, akkor elkezdünk konyhát felújítani és a fél konyha, eldobozolva bekerül a kupiszobába. És Misit is elkeseríti, hogy nem tud beülni dolgozni úgy, hogy ne essen valami a fejére.

Az álomkonyhám pedig :( Jajj. Hát, az egy szomorú történet. Első körben azért nem akartam megmutatni, csak később, mert amire már nem futotta, azok a szép ajtók. Bár, Misinek így is tetszik, én nagyon nem ilyet szerettem volna, de annyira én sem találtam rondának, hogy a költözéskori büdzsét figyelembe véve, belementem. Azzal, hogy egy éven belül lecseréljük őket. Közben terhesség, beázás, szakértő...minden volt. A bútor bepenészedett hátul, mindent ki kellett pakolni, szellőztetni, olyan kupi lett ismét, mint a költözéskor, a hajamat téptem. Persze, mivel Ádám sem szánt nekem jobb terhes sorsot, mint a bátyja, így nem sokat mozogtam a konyhában, de akkor is idegesített a kupi, meg az egész. Emiatt, a procedúra miatt persze a többi dologgal sem haladtunk, ami még elmaradt, feltenni ezt-azt, amire a költözéskor nem jutott idő, mert állandóan lekaparták, kosz lett, stb. Szóval az álomkonyhám, úgy ahogy van rémálommá vált. De végre ott tartunk, hogy felújítjuk. Erről írok külön posztot.

A többi szobában kisebb változások történtek csak. Inkább az élettér-kialakítás folyamata. Ahogy beköltözöl és látod, hogy mi az, ami nem jó úgy, ahogy elképzelted, mi az, amire még szükség van. Egy csomó mindent bontatlanul adtam el, mert mégsem volt rá szükség, és egy csomó új dolgot vásároltam, persze. Ábel kapott ágyat a szobájába például.

Az erkélyek az újabb szülés-baba költségek miatt kicsit lemaradtak. Konkrétan semmi pénzünk nem maradt rá a költözéskor, csak kipakoltuk, amink volt. Idén ez nagy projektem volt. Mivel az egyik még csak-csak kinézett valahogyan, de a másik egy merő kupi volt, minden nem használt holminkkal. De most mindkettő csodálatosan fest.

Szóval tuningra fel! Olvassátok szeretettel otthonunk következő történeteit!

OTTHON (SZ)ÉPÜL EP04 'ÁBIRODALOM, VAGYIS A GYEREKSZOBA'

Ami lassan már nem is csak Ábié :)

Kissé elmaradtam, a legutóbbi bejegyzésben azt ígértem, hogy nem sokára jövök a gyerekszobával, ehhez képest hónapok teltek el. Ennek több oka is van. A karácsonyi vendéglátás minden időmet levette, aztán nem sokkal utána kiderült, hogy újra növekszik valaki a pocakomban, és kb azzal egy időben, hogy elkezdődtek a rosszul létek, Ábel átesett a 3 napos lázon, ami nem volt valami nagy élmény... És jött a szülinapja, amire ruhásszekrényt kapott, ami legalább 3 hétig állt a szoba közepén összeszereletlenül, mert annyira rosszul voltam, hogy Misinek kellett Ábit lefoglalni napközben, így nem tudta összeszerelni. Majd Papa megszánt minket, átjöttek és amíg Mama Ábizott, addig a két férfi összeszerelte a szekrényt. Persze akkor nem volt már idő befúrni a falba és a fiamat ismerve, totál frászban voltam, hogy mikor borítja magára a szobájában magára hagyott két percben... A héten a helyére került minden :D

Mivel kezd az erőm is talán visszatérni, na persze nem sieti el, komótosan tér vissza, de már buzog bennem a tettre készség, addig nem hagytam Misit, amíg ma be nem fejeztük az utolsó simításokat. De azért írok arról, hogy mit hogyan találtam ki a szoba berendezésénél.

A falat először zöldre akartam. Olyan zöldre, mint a szalonomban volt, szerintem az nagyon szép és nyugtatót, kreatív, így egy gyerekszobába is megállja a helyét. De aztán ahogy nézegettem a festékeket, egyre inkább megtetszett egy a sötétebb kék árnyalat. A fehér fal nem direkt maradt fehér, szürke vastag csíkokat szerettem volna rá, de az az a fal, ami beázott, és még mindig nem sikerült a háznak rendbe tennie, így a festése is csúszik, bár nem zavaró, hogy fehér. Amit még szem előtt tartottam, hogy ugyan drágább volt, de mosható festéket vettem, ami egy gyerekszobába elengedhetetlen szerintem, főleg, hogy a lakója még csak 2 éves, és arra mi sem gondoltunk, hogy ha lesz egy táblafal, amire szabad rajzolni, akkor hogyan fogjuk neki elmagyarázni, hogy a többi falra nem szabad... :D

Alkotó sarkot mindenképp akartam. A táblákra lehet feltűzni a mesterműveket, ezeket a Butlersben vettem. Alatta a kis konténerekben vannak a ceruzák, kréták, zsírkréták, nyomdák és előtte a kis asztal (a képen csak egy székkel, mert nem tudom hol a másik :) ) és rajta a papírtekercs. Ez mind Ikea. A papírtekercs nagyon tetszik, nem mozog el a kis kezek alatt és ha betelt, csak le kell tépni. Az alkotó sarokba került még a tábla fal. Most egyenesen a falra kentem (az albérletben egy mdf lap lett felfúrva a falra és az lefestve), két rétegben. Könnyű volt vele dolgozni és gyönyörűen le lehet törölni, nincs vele gond.

A hosszú ablak mellett kapott helyet az Ikea Kallax, általam csak kockás szekrényként emlegetett polcrendszer. Ez a bútor kiváló gyerekszobába, ahol a játékokat rendszerezve lehet benne tárolni és könnyen hozzáférhető a kicsiknek. Eredetileg 4 fekete Dröna dobozt vettem bele alulra, a felső 3 kockába pedig a már meglévő Pennys Star Warsos dobozok kerültek. Aztán pár hónapja a facebookon az egyik Ikeás csoportban feltette valaki a kérdést, hogy a Jyskben kapható csillagos dobozok az adatok szerint egy kicsit kisebbek, de szépen mutatnak-e a Kallaxban. Csillag???? Azonnal rohantam a Jyskbe és beszereztem a szobába tökéletesen passzoló szürke csillagos dobozokat, amik valóban egy kicsit kisebbek, de tökéletesek a szekrénybe. 3 darabot kaptam csak és azóta sajnos nem volt lehetőségem arra járni és még egyet beszerezni, ezért a lenti sorminta, de ami késik nem múlik ;)
Felette a könyvtartó az tulajdonképpen Ikea fényképsín. A képkereteket kell rátenni, de arra gondoltam, hogy ebből is lehet hack. És amúgy bevált, mert Ábel sokszor megáll alatta és mutatja, hogy melyik könyvet szeretné, mert látja a borítóját és megismeri őket.

A fehér falon sok helyet elvisz a radiátor, így eléggé behatárolt, de a munkapad és néhány játék pont elfér.

És itt vannak a szülinapi ajándékok, a szekrények. A hálószobánkban kaptak helyet a komódok, amiben Ábel ruhái és egyéb babafelszerelések vannak (pelenka, stb), mert ugye továbbra is velünk alszik, így itt van rájuk szükség, plusz a komódok is itt mutatnak jól (és itt volt nekik hely). De aztán a kis tesó ürügyén elkezdtem gondolkodni, hogy hova tesszük majd az ő ruháit, ha megszületik. Ezért Ábel kapott saját ruhásszekrényeket a szobájába. A babacuccok maradtak itt, de a ruháiért elmenni öltözéskor nem nagy kerülő, szóval azok átkerültek. Hál'isten elég sok mindent elnyelnek, nem is gondoltam volna, annyira, hogy a komód fiókjai ki vannak használva, bár szellősen, ami jó, mert a téli ruhák vaskosabbak, tudom, hogy azok is elférnek majd. De a gardróbszekrény fiókja például üres, az akasztósban vannak a pulcsik, kabátok, de még így is van egy csomó hely.
A szekrények mellett van még két plüss tároló.

A szőnyeg nem volt kérdés. Ikea természetesen. Szürke, csillagos, imádom. De amit ehhez kínál az Ikea függönyt, azon fehér alapon, szürke csillagok vannak, amit én pont fordítva képzeltem el, illetve a bújtatói színesek, ami egyáltalán nem illett volna ide, bár azt tudtam volna a legkönnyebben orvosolni. Aztán, mivel sokat bújom a H&M weboldalt (Misi nagy bánatára :D ) egyszer csak belefutottam ebbe a függönybe, ami pontosan olyan volt, mint a fejemben elképzeltem ebbe a szobába. Szürke alapon, fehér csillagos. Persze addig szuttyogtunk, hogy elkapkodták és mire odajutottam, hogy megrendelem, nem volt elérhető. De még az oldalról is letörölték. Össze-vissza telefonálgattam az ügyfél-szolgálatnak, akiknek fogalmuk sem volt, hogy miről beszélek, megkértem pesti barátokat, hogy menjenek már be ottani boltokba, az eladók hülyének nézték szegényeket, kezdtem letenni a dologról... Gondoltam majd bejárom Pécs összes anyag boltját, keresek egy ilyen anyagot és megvarrom. Mikor már totál reménytelenségben egyszer megint a weboldalra tévedtem, ott volt a függöny. Annyira megörültem, hogy abban a pillanatban meg is rendeltem, nehogy megint lecsússzak róla. 1 szál volt a csomag tartama, így 2 darabot betettem a kosárba és vártam, hogy megjöjjön. Közben karnis hiányban szenvedtünk, mert elszámoltam magam, mikor bevásároltunk költözés előtt (a hálóba is csak a csipke függöny volt fent sokáig, mert a sötétítőnek elfelejtettem rudat venni). De Virág jött hamar és hozta a karnisokat. Már csak a függönyt vártam. Az is megérkezett és azonnal fel is akartam tenni. Na, akkor meg azzal szembesültünk, hogy ugyan szám szerint már van elég karnisunk, de most meg a méretet mértem el, rövidebb, mint amekkora az ablak... Megeszkábáltuk ideiglenesen, bár baromi bután mutatott, de fent volt a függöny végre. És nem sokára a jó méretű karnis is ideért. A boldogságom határtalan volt. Amíg be nem léptem párszor és tudatosult bennem, hogy mégis kell függöny a hosszú kis ablakra is. Őszintén, semmi értelmét nem látom annak az ablaknak, így függönyt sem akartam rátenni, de amint felkerült a csoda álom függöny a másik ablakra, igen is ő is követelte magának. Totál esélytelennek éreztem, hogy ez a cécó után még lesz a H&M webshopon, de még volt, így gyorsan rendeltem még egy szálat. Így legalább az elmért, rövid karnis is kapott helyet a szobában.

Igazán elégedett vagyok a játszószobával!

A következő dilemmám, hogy hova rakjuk majd az ágyat, de ez majd csak karácsonykor esedékes, mert akkor kap Ábel saját ágyat, így van bő fél évem kitalálni, hol mutatna a legjobban :)

Egy ideig nem tudok új epizóddal jelentkezni, mert a többi helyiség nincs még olyan állapotban, hogy megmutassam (vagyis a wc igen, az gyönyörű, de majd a fürdővel együtt akarom, ahol még nincs bútor). A konyhát már nagyon szeretném megmutatni, de mindig történik valami, ami miatt szalonképtelenné válik. Pedig jaj, nagyon szép lett az is! És mivel (végre) nagy, így a benne töltött idő is élmény! Azért, amint kész van, jövök vele! :)