EZ ITT A KERT

Ábi miatt nem sok időm jut kertészkedni, kreatívkodni, befőzni, de ha jut is, akkor arra már abszolút nem jut, hogy meg is írjam. Most leginkább a hasfájásról tudnék írni, vagy arról, hogy hányszor kel éjszaka, esetleg arról, hogy milyen roham tempóban fejlődik a szem-kéz koordinációja, vagy, hogy milyen nehezen viseli a meleget, na meg a fogzás... de ezekről már annyian írnak, hogy én inkább megőrzöm DIY blognak, csak ritkábban jelentkezem. Persze anyának lenni, eddigi életem, legjobb melója. Egyben a legfárasztóbb is. De az tuti, hogy soha nem voltam még ilyen boldog. Ábel csodás mazsolapasi. Annyira imádni való, hogy az már fel sem fogható! Persze, minden szentnek... minden anyának is... :) Szóval Ábelevicsről személyesen, ha megkérdezitek hogy vagyunk, úgy is a nyakatokban zúdítom, hogy Tejóég, meg Úristen és Jajjdecukiii. :) :)

De most a telekről.

Még áprilisban (a szülés miatt jól megkésve) Misike felásózott egy jókora területet nekem konyhakertnek, amit én két részletben szépen, be is vetettem. Aztán jött az a két hét ítéletidő... Azt hiszem, a survivor borsókon kívül...minden elfagyott... Így hát, leszaladtunk a piacra és vettünk egy csomó palántát. Ezt neked, rossz idő! Azután jött a meleg! Úgy megindul mindent, mintha húznánk őket. Na, a borsóimról ma kiderült, hogy kiégtek... DE, a patiszon, amit cukkininek adott el a néni, gyönyörűen nő, az uborkákon annyi virág van - remélem, tudok eltenni -, a paradicsom, amiből több félét is vettünk, mintha muszáj lenne neki, annyi gyümölcsöt hoz - persze, muszáj neki :) Vannak még paprikák, amikre egyenlőre keresztet vetettem, de Misi felhívta a figyelmem a kis bogyókra. A zellereket várom még nagyon, vajon mikor lehet felszedni?! És a kert abszolút túlélői, az uborkák, amik a magról vetés után kikeltek, majd a viharos napokban odalettek, majd a palántáknak hely csinálás közben kikapáltattak, egy sorral odébb (ahova valószínű kapálás közben a magok szóródtak), kihajtottak :D Juhúúú. Hát kíváncsi vagyok!

Aztán vannak még nekünk gyümölcsfáink. Sok. A cseresznyét és a meggyet már le is kellett szedni. Nagyon metszésért kiáltanak a fák, a felső ágakat nem értük el sajnos, így a meggy nem lett túl sok, pár üveg lekvárra futotta. A cseresznye viszonylag nagy mennyiség lett, két kosár. Két napig válogattam, majd főztem be, Ábellel magamon :) 33 üveg cseresznye befőtt lett az idei termés, ebből 6 üvegbe tettem levendulát. Jövőre többe teszek :)
A fügét nagyon sajnáltam, mert a más sokat emlegetett viharos napok, az összes fügét leverték róla. Ma néztem, jönnek az új termések, hála az istennek! A terv az, hogy a dédnagyanyám fügebor receptje alapján, megpróbálkozom elkészíteni :)
Az almák, körték, birsek még érés alatt. Van több mandula és dió fa is, remélem összetudunk szedni sokat, főleg diót karácsonyra.

A fű nagyon gyorsan nő...