menü

8/04/2015

Levendulásban barangolás



Hallottunk már a tihanyi levendulásról, talán fel is vettük a tervek közé, de aztán soha nem néztünk utána és nem mentünk el. Nyár előtt, mikor a kirándulásokat latolgattam, egyszer csak felugrott a hirdetése a Levendula Fesztiválnak. Azonnal kattintottam, onnan a Szedd magad! cikkre és kb. fél órán belül kész is volt a teljes útiterv.

A Szedd magad! mozgalom elég hosszú ideig van, bár a telefonban elmondta a hölgy, akitől információkat kértem, hogy akkora az érdeklődés, és évről évre nagyobb, hogy valószínű nem tudják majd tartani a kijelölt időpontot, mert elfogy a levendula. Közben a hétvégén, ami beleesett, megszervezésre került a Belső-tó partján a Levendula Fesztivál. Kirakodóvásár, zene, kaja, pia. Mi erre a hétvégére időzítettünk, ugyan tudtuk, hogy a legtöbb ember most megy, de a fesztivál is érdekelt minket.

A levendulás a bekötő út mellett fekszik, amin már kilométeres sor állt és lépésben lehetett haladni, a parkolónak kinevezett placc dugig volt. Buszokon hozzák a kirándulókat, iskolás csoportokat. Szerencsénkre egy család már távozni készült, így hamar lett helyünk. Az egész menete, hogy 2000 forintért kell venni egy szüretelő tasakot, ez egy teljesen mezei papírszatyor, és amennyit beletudsz préselni, annyit vihetsz. Elvileg 1 kg levendula kényelmesen belefér, ami rengeteg! A helyszínen árulnak előre elkészített csokrokat is, 500 forintért. Én eddig minimum 20 csokrot kötöttem össze, lógattam fel és szemmértékre ez az fele volt a szedett mennyiségnek. Miután megkapod a kis zacsidat, indulhatsz is, ha van megfelelő szerszámod, ami egy metszőolló. Enélkül sajnos nem lehet szüretelni, a növények védelme miatt. A helyszínen lehet kölcsönözni metszőollót, de korlátozott mennyiségben, így célszerű hozott anyagból dolgozni, mi is vittünk magunkkal. Nem lehet csak úgy össze-vissza, hatvan felé széledni, nagyon vigyáznak a levendulás épségére, ezért kijelölt terület van, amin belül lehet vagdosni, így biztosítva, hogy egységesen haladjon a betakarítás.






Mikor teleszedtük a zsákunkat, Misi volt a tömörítőember, szerintem kimaxoltuk a helyet, visszabattyogtunk a kocsihoz és mentünk tovább Tihany felé, a Belső-tó partjára a fesztiválra. Erre a látványra nem számítottam, bódék, ameddig a szem ellát, abba belefáradtam, hogy körbenéztem. Hatalmas zöld terület, az emberek a fűben heverészve pihentek, ettek, a színpadról zene szólt. Elindultunk körbe, az első pár faházikóban a gyereknek kínáltak jó programokat, levendulás süti sütés, kenyér dagasztás, stb. És aztán a temérdek levendulás termék. Zsákok, mágnesek, olajok, mécsestartók, teáskészletek, semmi sem hiányzott. Különleges mézfalók hírében, azonnal lecsaptunk a levendulás mézre. Az íze olyan isteni volt, hogy rögtön vettünk magunknak és párat szuvenírbe. Beszereztük természetesen az elmaradhatatlan tihanyi hűtőmágnest is. Ebédre pedig lángosoztunk.



Amire már nem jutott energiánk, az Őslevendulás, de, hogy legyen cél jövőre, kitűztük a következő nyárra.

Hazaérve neki is láttam feldolgozni. A csokrokat már említettem, de ezenkívül készült belőle szörp, és persze szappan. A csokrocskák, meg amellett, hogy pompás díszek a konyhában, jók kis extrák lesznek a süteményekben.




 Az egész egy olyan élmény volt, a rengeteg ember ellenére, egy olyan atmoszférája van a helynek, hogy oda minden évben vissza!