menü

6/30/2015

Eper illat terjeng a lakásban



Úgy gondoltam, az eperfőzés megérdemel egy külön bejegyzést. Mint már említettem, idén raktam el először eperlekvárt, így kicsit félve álltam neki, hátha nem sikerül. Az eredmény csodás lett. És nem elhanyagolandó, hogy az egész lakást átjárja az eperillat, amit imádok!





Miután megpucoltam, leszórtam cukorral és 2-3 órára hagytam is, dolgozzon csak. A levet, amit eresztett leszűrtem. Feltettem az epret, és kavargatás közben kicsit tördeltem is, hogy minél jobban szétessen. Azt a levet is, amit a főzés közben eresztett hozzá öntöttem az előzőhöz, és feltettem szörpnek, kellő cukorral. Nem szoktam agyon cukrozni sem a szörpöt, sem a lekvárt, bár a szörpbe kicsit többet rakok. Forrás után, kiüvegeztem és ment is dunsztba.




Közben az eper esett össze egyre jobban, rásegítve bormixerrel, összetörtem és rottyantottam rajta még egyet. Paradicsom passzírozón áttörtem, hogy ne legyen apró magos, illetve az állaga is sokkal szebb így. Ezt is üvegekbe töltöttem és dunsztoltam.

Abszolút a dunszt híve vagyok. Én száraz dunsztolni szoktam, és előtte az üvegeket a sütőben fertőtlenítem, a kupakokat pedig forró vízzel. Régen az üvegeket is forró vízzel főztem ki, de az annyi pancsolással jár, hogy áttértem a sütőre.



Nekem kicsit édes lett, de Misi biztosított róla, hogy semmi baja és így finom, Hiszek neki, hiszen ő az ősfogyasztó, én csak főzni szeretem, enni nem eszem. :)